Indusztriális sámánkoncert az adventi nyitónapon

A hódmezővásárhelyi Vatafaka zenekar első akciója 1995-re datálódik. A Fehér Akácban (közismert vendéglátó hely Hódmezővásárhelyen) a Purgatórium rockbanda felkérésére történt és mély nyomokat hagyott a helyiségben: leszakadt konvektorok, levert vakolat... Aztán néhány újabb emlékezetes fellépés után valaki azt mondta, hogy ez ipari sámánzene. Van ilyen? Nem tudjuk, de ösztönös és energia felszabadító. Hordókon, csöveken, kiszuperált, de működőképes autómotorral zenélnek, néha előkerül egy légvédelmi sziréna is. Kilenc dobos, két dorombos, és egy kovács celebrálja a szeánszot. Irgalmatlan vascső állványzat, tetején két oldalt odahegesztett vashordó, középen egy Zaporozsec motorblokk. Alul, körben vásárhelyi legények ütik a hordókat, a fémcsüngőket. Keményen, feszesen, pontosan folyamatosan lüktet hozzá a dorombzene... Nos, ez így első hallásra talán rémisztően hangzik, de egy zenei produkcióban hiba lenne a határokat keresni. (Lásd egy korábbi cikkünket ebben a témában) „A Vatafaka kétszer nem játssza ugyanazt, a hatás egyértelmű, lelke a ritmus. Amikor nekiállnak a fiúk, senki se Al di Meolát vagy Bartókot vár. Nem is mondja, hogy ez jobb. De más. Más és nagyon jó. Az ütősök és a doromb összhangban, egy lüktetés, egy erő. Együtt lassul, gyorsul, vált monotonitásból pattogóvá, őrült tempóból kovácspöröly elementáris döngésévé. Zsigeredig hatol a ritmus, érzelmet kelt a szilajság. Nincs unalom, időben van vége. Nem zúgó fejjel állsz ott döbbenten, hanem erőtől duzzadva. Ez az!” A Vatafaka a bátor zenei kísérletek Dél-alföldi földharcosa: olyan progresszív-igényes seregszemléken mutatkoztak már be, mint a Szárnyas Sárkány utcaszínházas fesztivál vagy a Művészetek Völgye, 2016-ban a Mediawave-re várják a csapatot, s a Dóm Téri Adventen is láthattuk őket már őket a korábbi években. Az idén tehát a Vatafka indusztriális sámán szeánsza nyitja a Szegedi Advent programsorozatát.